Ennek a táskának különös története van. Volt szerencsém részt venni egy marketing előadáson, ahol azt mondták, hogy a vállalkozásunk arca mi vagyunk. Ezen elgondolkozva természetes volt, hogy egy nagyon szép táskát varrok magamnak. Az alkalom is kínálkozott, ahol majd felavatom, Budapestre utaztam a gyerekeimmel találkozni. Előtte néhány nappal megvarrtam, a férjem azt mondta, hogy na, elkészült az 1001. táskád.... Minek ennyi? -
Másnap együtt mentünk bevásárolni, ahol a pénztárosnő nagyon megnézte és megdicsérte a színeit, a fazonját. A férjem ekkor öt centit nőtt. Adtam egy névjegykártyát a hölgynek, ajánlottam, hogy nézze meg a blogomat. Erre a párom még megtoldotta az ajánlást, hogy igen, ott nagyon sok szép dolgot lát még! Érdemes körülnézni! Látszott rajta, hogy büszke a feleségére. Ezen már csak mosolyogtam... Azóta nem szólt egy szót sem az ezer táska miatt.
Most elhoztam megmutatni. Az érdekessége, hogy olyan, mintha direkt válogattam volna össze az anyagokat, pedig maradékokból készült. Van egy dobozom, ahova a pár centis maradék darabokat gyűjtöm. Ebből a dobozból válogattam ki a barnás árnyalatúakat és felszabtam 5x5 cm-es négyzetekre. Barna kabátszövet a hátulja, alja, oldala. Felül cipzárral záródik. egész szélességében egy három osztatú zseb van. A bélése fehér-drapp pamutvászon. A füle akkora, hogy vállon hordható.
Azóta már sokszor nagyon megnézték, megdicsérték, sőt volt, aki kérte neki is varrjak ilyent.
Van még abban a dobozban maradék...!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése