Köszöntés

"Nézzünk áhítattal minden munkára,
mit emberi kéz végzett,
a legkisebbre is:
mert minden munkában
titokzatos zene,
a dolgos kezek muzsikája hallik."
(Fritz Wolke)

Tizenhét évesen varrtam magamnak az első táskát, de hosszú idő telt el azután, mire rájöttem, hogy mások éppen olyan szívesen hordják amit varrok, mint én.
Ma már fő tevékenységként varrok. Az általam készített dolgok amellett, hogy szépek, mindig valami funkciót töltenek be, hasznosak saját részre vagy ajándéknak. Főbb termékcsoportjaim: táskák, táskába való kiegészítők,szatyrok, könyvborítók, lakástextil: takarók, párnák, terítők, fali tárolók, alátétek.
2014-ben elhatároztam, hogy életem hátralévő részében nem akarok dolgozni! - mert aki a hobbijából él, az soha nem dolgozik.
Elérhetőségeim: ombolicu kukac gmail.com
tel: 06207722240

2012. szeptember 18., kedd

Fotóstáska

Megvarrtam életem első fotós táskáját. Amiért igazán szenzációs, hogy még soha nem is láttam élőben egyet sem. A felkérés néhány hónapja történt, amikor Peti vett egy fényképező gépet magának. Azóta bár napi szinten éreztem a nyomás a fotóstáska miatt, mégis halogattam a varrást, mert halvány fogalmam sem volt, hogy hogy álljak neki. Amikor megkért Peti, hogy varrjam meg megadta a pontos méretét a gépnek és annyira kedves volt, hogy semmi, de tényleg semmi elvárása nem volt vele kapcsolatban, csak legyen benne hely még a töltőnek is.

Több száz fotóstáska képet néztem meg azóta a neten és nemhogy közelebb, de egyre távolabb éreztem magamtól az egészet. Annyi világos volt, hogy nem lesz elég, az eddig használ legvastagabb flíz sem a bélésnek, sőt még duplán sem. Tehát kell a szivacs és valószínűleg nem elég az 1 cm vastag szivacs. Innentől kezdve leblokkoltam. Hogy varrom át a táska külső anyagát és a 2 cm szivacsot, esetleg plusz a cippzárt? Azért az túlzás lenne, ha azt mondanánk, hogy két hónapon keresztül semmit nem csináltam, mert nagyon sokat gondolkoztam a kivitelezés módjáról, az anyagáról, de bátorságom nem volt nekiállni.

Aztán csütörtökön hazajöttek Gáborék és mondták, hogy Petinek szülinapja lesz, vasárnap ünneplik és hát... jó lenne a táska.  Annál is inkább, mivel Peti kölcsönadta szombatra a gépét. Csütörtökön este nekiálltam. Kiválasztottuk az anyagot, ez sem volt könnyű, ugyanis én egy egyszínű feketét szerettem volna, de nem találtam. A több lehetőség közül végülis egy barna-drapp-fekete kárómintás bútorszövetre esett a választásunk. Elsősorban a tartása miatt, meg Gábor szerint a színe is nagyon Petis. Bevonultam a varrósarokba és imádkoztam, kértem Istentől bölcsességet, hogy meg tudjam oldani ezt a feladatot.  Gábornak az volt a kérése, hogy a bélése olyan anyagból legyen, amilyenből neki szoktam varrni a telefontokot, mert az polírozza a gépet. :) Ez egy fekete plüss, ami tényleg nagyon jó puha. Még találtam belőle egy akkora darabot, ami éppen elég lett hozzá.

Megterveztem a táska méretét és formáját. A fedelére több ötletem is volt, de sorba dőltek be valami miatt. Még csütörtök este kiszabtam a külsejét egy réteg flízzel és a belső béléssel. Összeállítottam és rájöttem, hogy kevés, kell a szivacs. Ekkor elővettem a már kb két éve huzatra váró székpárna szivacsot és összedaraboltam a táska mérete szerint. Minden oldalt külön kiszabtam és belepróbáltam. Na, ez adott neki igazi tartást. Persze fedele még sehol sem volt - sajna még fejben sem. Fülhöz nem volt itthon heveder és a fedéllel is elakadtam, tehát félretettem és aludtam rá kettőt. Mondanom sem kell minden ébren és alvással töltött pillanatban a táska járt az agyamban. - Sorra villantak be a gondolatok, hogyan oldom meg a fedelét és hogyan varrom bele a cippzárt? Pénteken megvettem hozzá a hevedert és a három műanyag csuszkát, szombaton napnyugta után nekiálltam azt mondhatom teljes nyugalommal és magabiztossággal és 10 órakor kész volt a táska. Addigra annyira kiforrt, hogy teljesen világos volt minden lépés. Még a terveken felül egy másik fület is kapott a fedelére - olyan kézbe vevőset.



Mostmár arról is beszámolhatok, hogy a táska tulajdonosa elégedett vele. Felhívott és megköszönte, hogy ilyen szépet még nem látott. Persze tudom, hogy ez túlzás, de jól esett. És mint kiderült, a káróminta a kedvence. Szóval telitalálat. Ma este hálás is adhatok érte.