Köszöntés

"Nézzünk áhítattal minden munkára,
mit emberi kéz végzett,
a legkisebbre is:
mert minden munkában
titokzatos zene,
a dolgos kezek muzsikája hallik."
(Fritz Wolke)

Tizenhét évesen varrtam magamnak az első táskát, de hosszú idő telt el azután, mire rájöttem, hogy mások éppen olyan szívesen hordják amit varrok, mint én.
Ma már fő tevékenységként varrok. Az általam készített dolgok amellett, hogy szépek, mindig valami funkciót töltenek be, hasznosak saját részre vagy ajándéknak. Főbb termékcsoportjaim: táskák, táskába való kiegészítők,szatyrok, könyvborítók, lakástextil: takarók, párnák, terítők, fali tárolók, alátétek.
2014-ben elhatároztam, hogy életem hátralévő részében nem akarok dolgozni! - mert aki a hobbijából él, az soha nem dolgozik.
Elérhetőségeim: ombolicu kukac gmail.com
tel: 06207722240

2015. szeptember 30., szerda

Az új gépem története és első munkája

Nem szokványos bejegyzés a mai.
Néhány napja jöttem haza Brémából, ahol amellett, hogy megismerkedtem az egy hónapos gyönyörű unokámmal még városnézés és bolhapiacozás is volt. Nem gyakran fordulok meg ilyen helyen, de nagyon szeretek nézelődni a régi holmik között, ami egyeseknek lom, másoknak kincs. Na, hát éppen kincstaláló szerepbe kerültem, amikor ráakadtam egy Singer varrógépre.






Nem állt szándékomban varrógépet vásárolni, mert nagyon elégedett vagyok az én 40 éves Naumann gépemmel és olyan elvet fogalmaztam meg magamnak már régen, hogy ha nem tudok egy sokkal jobb gépet venni, mint a régi, egy kicsit jobbat nem veszek. Ez viszont rendkívüli lehetőség volt, ami borított mindent. Megkérdeztük mennyibe kerül és olyan összeget mondtak, hogy itt egy használt varrógép pedált nem kapok ennyiért, nem egy gépet! Kifogástalan állapotban van, sok programmal, amik között van jónéhány olyan, amit egy foltvarró tud igazán kihasználni. Mindenképpen előrelépés a régi gépemmel szemben. A fiam megkérdezte, hogy megér-e nekem ennyit ez a gép beleszámítva azt, hogy cipelni is kell, hiszen vonattal utaztunk és a piacnak is jóformán az elején voltunk még. Persze, hogy megért ennyit. Felváltva vittük, hogy a férjem, hogy a fiam, hol én. Mihelyt hazaértünk a piacról azonnal anyagot és cérnát kértem, hogy lássuk, működik-e egyáltalán? Nagy kő esett le a szívemről, amikor bekapcsoltam és elindult a motorja, továbbította az anyagot és varrt!!! Időm persze nem volt arra, hogy komolyabban teszteljem, mert ugye nem ezért mentünk, hanem unokázni :) A vonathoz cipelést pedig a férjem hősiesen bevállalta, így nekem könnyű dolgom volt - naná, hogy megérte!
Nagyon vártam, hogy itthon kipróbálhassam minden öltéstípusát. Fél napot erre szántam, hogy kitisztítottam, beolajoztam és kipróbálgattam az öltéseket, beállításokat. Tegnap pedig éles bevetés volt! Zsuzsi szeretett volna a tanári zsebkönyvére egy borítót. Bár már nagyon sok Bibliaborító és könyv borító került ki a kezemből, ez mégis kicsit új feladat volt, mert az volt a kérése a megrendelőnek, hogy cipzárral záródjon. Az újabb kedvenc technikámmal varrtam apró, bélyeg méretű kockákból az elejét. Ilyen lett