Köszöntés

"Nézzünk áhítattal minden munkára,
mit emberi kéz végzett,
a legkisebbre is:
mert minden munkában
titokzatos zene,
a dolgos kezek muzsikája hallik."
(Fritz Wolke)

Tizenhét évesen varrtam magamnak az első táskát, de hosszú idő telt el azután, mire rájöttem, hogy mások éppen olyan szívesen hordják amit varrok, mint én.
Ma már fő tevékenységként varrok. Az általam készített dolgok amellett, hogy szépek, mindig valami funkciót töltenek be, hasznosak saját részre vagy ajándéknak. Főbb termékcsoportjaim: táskák, táskába való kiegészítők,szatyrok, könyvborítók, lakástextil: takarók, párnák, terítők, fali tárolók, alátétek.
2014-ben elhatároztam, hogy életem hátralévő részében nem akarok dolgozni! - mert aki a hobbijából él, az soha nem dolgozik.
Elérhetőségeim: ombolicu kukac gmail.com
tel: 06207722240

2015. augusztus 30., vasárnap

Dédi csipkéinek új élete

Ha valaki horgolt már csipkét valamikor, akármilyen kicsit is tudhatja, milyen nagy munka, mennyi idő, odafigyelés, számolgatás és szeretet van benne. A csipkék iránti vonzalmam talán a génjeimben van, mert nagymamám és dédmamám is nagy csipkevarázsló volt. Igen, varázsolták, mert gyerekkorban nem értettem, hogyan lehet olyan munkába belefogni, aminek a végét nem látom, vagy csak napok, hetek - esetleg hónapok múlva készül el. Kitartó és elszánt ember - asszony :) kell legyen aki ilyenre adja a fejét. Aztán egyszer csak ráéreztem az ízére, hogy mit is szerettek annyira ebben a felmenőim. Volt egy időszakom, amikor gyűjtöttem a mintákat, kipróbáltam amit csak lehetett. 
Nem csak a saját készítésű csipkéket gyűjtögettem, hanem turiban, vásárban, piacon a kacatosoknál, ha megláttam egy szép darabot akkor megvettem.

Valami erő van bennük. Igaz, hogy a mai lakásokba nem mindig illeszthető be és a mostani fiatalok a hagyatékok felszámolásakor többnyire fillérekért vagy sok esetben ingyen megválnak tőlük. Egy ilyen adag csipkére sikerült szert tennem éppen az elmúlt hetekben. Még életemben ennyi csipkét együtt nem kaptam. Meglódult a fantáziám! Elképzeltem, hogy mennyi óra munka lehet egy-egy darabban! Eszembe jutott, hogyan lehetne beilleszteni egy olyan lakás dekorációjába a kis csipkéket, ahol nincsenek nippek, amik alá készültek. Kapóra jött Anyu születésnapja és a vágya, hogy lecserélje a nappaliban a párnahuzatokat. Így ötvöztem a foltvarrást a horgolással, a régit a maival.







Kiválasztottam néhány drapp, nyers, ekrű színű anyagot, amiknek a textúrája is elüt egymástól és a nappali függönyéhez kapcsolódva egy halvány zölddel színesítettem. Felszabtam csíkokra az anyagokat és összevarrtam, majd mindegyikre egy-két csipkét tűztem, meghosszabbítva a csipkék szolgálati idejét. Gondosan ügyeltem, hogy lefejthető legyen, ha túlélik a párnákat, vagy ezt a feladatukat.
Ötletnek szánom az olvasóimnak - akár saját maguk elkészíthetik, de szívesen varrok hasonlókat, ha találtok a szekrények mélyén szerettetek keze munkáját őrző alkotásokat.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése