Az elmúlt héten Anyu hozott egy párnát,
hogy varrjak rá huzatot, mert a régi már kopott. Kiválasztottam egy saját festésű
rozsdabarna lepedővásznat erre a célra. Úgy terveztem, hogy összevarrom,
cippzárt bele és kész. Anyu is így gondolta. Forgattam az anyagot és
ráterítettem a párnára. Így is szép volt, de nem lenne igazi..
Meg aztán Anyu az, aki az egész család kívánságát lesi és teljesít
minden kimondott és ki nem mondott óhajt. Ha úgy kívánjuk egy nap akár
két-három féle főfogást is elkészít. Minden reggel kikísér, ha megyek
dolgozni és mire hazajövök nyitott kapuval és az asztalon meleg étellel
vár. Ezek mind eszembe jutottak, amikor néztem azt az anyagot a párnán.
Nem volt szívem arra, hogy ne szánjak több időt és munkát rá. Elővettem a
többi festett anyagot és megterveztem egy olyan párnahuzatot, ami
színben és mintában is illik a nappali függönyéhez. Az elkészült munka jó érzéssel töltött el. Anyu is sokáig nézegette a kanapén, megállapította, hogy illik oda.
A munkához - mint mindig - most is macsekos segítséget vettem igénybe.
Ezt a zöld, leveles párnát ma fejeztem be. Egy foltvarrós blogon láttam ehhez
hasonlót. Valamennyit változtattam rajta. Tetszik a színe és a levél is
jól sikerült. A jobb tartás érdekében flízre tűztem. A kukacolt mintát
néhány levél motívummal törtem meg. A fehér anyagot kanyargós csiga
mintával tűztem le. Még nem tudom mi lesz a sorsa - vagy ki :), de
nagyon szívesen megtartanám. Persze jöhet egy pillanat, amikor
elgyengülök és valakinek nagylelkűen odaajándékozom.
Még keresem az igazi helyét :)
Szívesen varrok rendelésre is ehhez hasonló párnákat. Az anyagokat magam
festem változatos kívánság szerinti színekben. A párnák viszonylag
nagyok 65x40 cm méretűek. Egy ekkora párna huzatot töltet nélkül 3000
Ft-tól varrok.
Egész télen itt volt a radiátor mellett ez a doboz, de csupaszon, némi textillel az alján. Aztán gondoltam egyet, hogy megérdemel ez a macska egy csinosabbat is, hiszen olyan szívesen van itt a szobában, amikor én varrok.
A hűség meghozta jutalmát Saci esetében is. A dobozát komfortosítottam és csinosítottam. Amíg dolgoztam a dobozon kereste a helyén, szagolgatott, nézelődött. Idegesen lement a szőnyegre és lefeküdt. Amikor elkészült visszatettem a helyére, csak szóltam neki, hogy - Saci gyere! Látni kellett volna! Nekifutásból föl az asztalkára, bele a dobozba. Egy pillanatig sem idegenkedett az új külső miatt. Csíkos textillel vontam be kívülről, belülről pedig a rajongásig szeretett flizt ragasztottam, ami a radiátor melegével már igazán macskának való érzés! Bárhol a szobában megtalál egy darab flízt, azonnal ráfekszik. Ezért látható az előbbi képeken az asztalon, mert ott volt egy darab belőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése