Dédi csipkéinek új élete

Ha valaki horgolt már csipkét valamikor, akármilyen kicsit is tudhatja, milyen nagy munka, mennyi idő, odafigyelés, számolgatás és szeretet van benne. A csipkék iránti vonzalmam talán a génjeimben van, mert nagymamám és dédmamám is nagy csipkevarázsló volt. Igen, varázsolták, mert gyerekkorban nem értettem, hogyan lehet olyan munkába belefogni, aminek a végét nem látom, vagy csak napok, hetek - esetleg hónapok múlva készül el. Kitartó és elszánt ember - asszony :) kell legyen aki ilyenre adja a fejét. Aztán egyszer csak ráéreztem az ízére, hogy mit is szerettek annyira ebben a felmenőim. Volt egy időszakom, amikor gyűjtöttem a mintákat, kipróbáltam amit csak lehetett. 

Nem csak a saját készítésű csipkéket gyűjtögettem, hanem turiban, vásárban, piacon a kacatosoknál, ha megláttam egy szép darabot akkor megvettem.

Valami erő van bennük. Igaz, hogy a mai lakásokba nem mindig illeszthető be és a mostani fiatalok a hagyatékok felszámolásakor többnyire fillérekért vagy sok esetben ingyen megválnak tőlük. Egy ilyen adag csipkére sikerült szert tennem éppen az elmúlt hetekben. Még életemben ennyi csipkét együtt nem kaptam. Meglódult a fantáziám! Elképzeltem, hogy mennyi óra munka lehet egy-egy darabban! Eszembe jutott, hogyan lehetne beilleszteni egy olyan lakás dekorációjába a kis csipkéket, ahol nincsenek nippek, amik alá készültek. Kapóra jött Anyu születésnapja és a vágya, hogy lecserélje a nappaliban a párnahuzatokat. Így ötvöztem a foltvarrást a horgolással, a régit a maival.

Kiválasztottam néhány drapp, nyers, ekrű színű anyagot, amiknek a textúrája is elüt egymástól és a nappali függönyéhez kapcsolódva egy halvány zölddel színesítettem. Felszabtam csíkokra az anyagokat és összevarrtam, majd mindegyikre egy-két csipkét tűztem, meghosszabbítva a csipkék szolgálati idejét. Gondosan ügyeltem, hogy lefejthető legyen, ha túlélik a párnákat, vagy ezt a feladatukat.

Ötletnek szánom az olvasóimnak - akár saját maguk elkészíthetik, de szívesen varrok hasonlókat, ha találtok a szekrények mélyén szerettetek keze munkáját őrző alkotásokat.

Csajos táska az ősz színeivel

Már jó régen varrtam táskát, most elhatároztam, hogy kell egyet készítenem. Ezzel a barna virágos anyaggal már jó ideje szemeztem. Áttúrtam a készleten lévő barna egyszínű anyagokat és ráakadtam erre a velúr hatású kellemes barnára, ami színben nagyon passzol a virágoshoz. A fazon sem igazán új, hiszen sok ilyen fekvő nagyjából ekkora táskát varrtam már. Amiben mégis eltér az eddigiektől, hogy a sarkát lekerekítettem és becsippentettem, ettől kapta a mélységét.

A füle akkora, hogy kényelmesen vállon hordható legyen, de kézben sem ér a földig. Cipzárral záródik és csipkével, szalagokkal, yoyóval díszítettem.

Amint látszik belül rendkivül praktikus a sok zseb miatt. Egyik oldalon a virágos anyagból, mélyebb, a másik oldalon a bélés anyagából alacsonyabb zsebekkel tettem jól kihasználhatóvá. Szeretem, ha a táskában nem ömlesztve vannak a dolgaim, hanem zsebekben. Sokkal könyebb megtalálni, nem kell többször megkeverni, átforgatni a táska tartalmát, mire ráakadsz pl a szemüvegtokra vagy a golyós dezodorra.

Ebből at anyagból nem lesz még egy ugyanilyen táska! Egyrészt, mert már legfeljebb egyhez van anyag, másrészt pedig legyen egyedi! Ha megveszed csak Neked lesz ilyen!!!