Gondoltunk egyet és augusztus közepén kosárfonó és turkálós délutánt hirdettünk a gyülekezetben, megnyitva a kaput a falubeliek előtt. Előző héten az imacsoport tagjait tanítottam meg pálcikát sodorni, hogy segítsenek az előkészületben, így mindenki egy kész munkával térhessen haza a kézműves délutánról. Ehhez szükség volt arra, hogy több száz pálcát megsodorjunk és lefessünk.
Szép számban voltak vállalkozó szelleműek kosárfonásra. Az első lépésben a kosárhoz szükséges pálcák készítését tanulták meg az érdeklődők. Néhány darab sodrása után már használható pálcák sikeredtek. Az imacsoport tagjai már járatosabbak voltak a sodrásban, így besegítettek a fogások elsajátításában. A szabály az volt, ha valaki 2 db szabályos pálcát gyárt, akkor továbbléphet és elkezdheti a fonást. Egy egyszerű ceruzatartó kosárkát tanultunk meg elkészíteni. Lépésről-lépésre együtt haladtunk vele. Szép kosárkák születtek ezen az alkalmon.
Íme néhány kép erről az alkalomról:
Zsuzsi néni kosárkája is elkészült, amit eredetileg fakanál tartónak szánt, de a mérete miatt azt mondta, inkább kulcstartó lesz.
Árminka az anyukájának készített egy kosarat szülinapjára - a türelme a végére elfogyott, de a mamája segített neki.
Zsuzsika és Etelka nagyon ügyesen és kitartóan fontak.
Vali derűs és türelmes volt végig.
Edit rájött, hogy sablonnal könnyebb! Egy poharat tett a kosárba, ami vezette a szálat - így szabályosabbak lettek a sorok.
Emike kosárkája...
A fonás után lakkoztuk a kész kosarat.
