Mostanában varrtam

Már régen történt az utolsó blogbejegyzés. Dia barátnőm meg is kérdezte, hogy mit varrtam mostanában? Valójában semmi különöset. Néhány apróságot. 

Be szeretném mutatni ezt a helyes kis könyvborítót, amit egy már rendesen lerongyolt verses könyvre varrtam.

A szeminol technikával készült könyvborító sötétkék-fehér színű, visszafogottan elegánsra sikerült.

Már egy ideje mondogatja Zsuzsi, hogy mutassam be a varrószobámat, ami valójában a Gábor volt szobája. A tél beálltával a konyhából kitanácsolt a férjem, mondván, hogy ez nem varroda, hanem konyha. Nyáron nem volt gond, mert a nyári konyhában  főztünk, étkeztünk. Sok töprengés után végül hagytam magam rábeszélni, hogy pakoljak be a fiam szobájába, ami már "lakatlan". Nem volt könnyű. A ruháinak nagy részét elvitte, a többit kiválogattam, kidobáltam, eltettem és helyükre az anyag gyűjtemény egy része került. A kisebb darabokat szépen sorrendbe a nyitott polcra pakoltam.

  Kosarak, dobozok segítenek a rendszerezésben. Ezekben csipkék, szalagok, cipzárak, apró fecnik vannak.

A nagyobb - több méteres darabok a szekrény pocaira kerültek.

 A felső szekrénybe olyan ruhák, nadrágok, ingek, amik várják, hogy újjá szülessenek. Mosószeres dobozokba gombokat, gyöngyöket gyűjtök.

 Az íróasztal, ahol a bejegyzések készülnek

 A varrógép, a szabóasztallal és a hűséges segítőm.

 Tegnap este kipróbáltam egy blokkot. A kék anyagokból szabtam 60 db négyzetet, amiből majd ilyen blokkok készülnek papírvarrós technikával. Egy lepedő feláldozásával pedig takaró készül belőlük. Még kell néhány belőle! Ma este szeretnék párat még megvarrni. A későbbiekben majd beszámolok a haladásról.

Két nagy párna

Az elmúlt héten Anyu hozott egy párnát, hogy varrjak rá huzatot, mert a régi már kopott. Kiválasztottam egy saját festésű rozsdabarna lepedővásznat erre a célra. Úgy terveztem, hogy összevarrom, cippzárt bele és kész. Anyu is így gondolta. Forgattam az anyagot és ráterítettem a párnára. Így is szép volt, de nem lenne igazi.. Meg aztán Anyu az, aki az egész család kívánságát lesi és teljesít minden kimondott és ki nem mondott óhajt. Ha úgy kívánjuk egy nap akár két-három féle főfogást is elkészít. Minden reggel kikísér, ha megyek dolgozni és mire hazajövök nyitott kapuval és az asztalon meleg étellel vár. Ezek mind eszembe jutottak, amikor néztem azt az anyagot a párnán. Nem volt szívem arra, hogy ne szánjak több időt és munkát rá. Elővettem a többi festett anyagot és megterveztem egy olyan párnahuzatot, ami színben és mintában is illik a nappali függönyéhez.  Az elkészült munka jó érzéssel töltött el. Anyu is sokáig nézegette a kanapén, megállapította, hogy illik oda.

 A munkához - mint mindig - most is macsekos segítséget vettem igénybe.

Ezt a zöld, leveles párnát ma fejeztem be. Egy foltvarrós blogon láttam ehhez hasonlót. Valamennyit változtattam rajta. Tetszik a színe és a levél is jól sikerült. A jobb tartás érdekében flízre tűztem. A kukacolt mintát néhány levél motívummal törtem meg. A fehér anyagot kanyargós csiga mintával tűztem le.  Még nem tudom mi lesz a sorsa - vagy ki :), de nagyon szívesen megtartanám. Persze jöhet egy pillanat, amikor elgyengülök és valakinek nagylelkűen odaajándékozom.

 Még keresem az igazi helyét :)

Szívesen varrok rendelésre is ehhez hasonló párnákat. Az anyagokat magam festem változatos kívánság szerinti színekben. A párnák viszonylag nagyok 65x40 cm méretűek. Egy ekkora párna huzatot töltet nélkül 3000 Ft-tól varrok.

 Egész télen itt volt a radiátor mellett ez a doboz, de csupaszon, némi textillel az alján. Aztán gondoltam egyet, hogy megérdemel ez a macska egy csinosabbat is, hiszen olyan szívesen van itt a szobában, amikor én varrok.

A hűség meghozta jutalmát Saci esetében is. A dobozát komfortosítottam és csinosítottam. Amíg dolgoztam a dobozon kereste a helyén, szagolgatott, nézelődött. Idegesen lement a szőnyegre és lefeküdt. Amikor elkészült visszatettem a helyére, csak szóltam neki, hogy - Saci gyere! Látni kellett volna! Nekifutásból föl az asztalkára, bele a dobozba. Egy pillanatig sem idegenkedett az új külső miatt. Csíkos textillel vontam be kívülről, belülről pedig a rajongásig szeretett flizt ragasztottam, ami a radiátor melegével már igazán macskának való érzés! Bárhol a szobában megtalál egy darab flízt, azonnal ráfekszik. Ezért látható az előbbi képeken  az asztalon, mert ott volt egy darab belőle.